Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Reakció éles helyzetekben

1. Nyitólap
2. Gondoskodás
3. Biztonság
4. Éles helyzetek
5. Reakció éles helyzetekben

Váratlan, kiszámíthatatlan helyzetek esetén

A demens betegek különösen érzékenyek a káoszra és az érzelmi megrázkódtatásokra. Kevésbé értik meg, hogy mi történik, és elfelejthetik, hogy mit mondtunk nekik a vészhelyzetről. Készüljünk fel a beteg reakcióira, amelyeket a megváltozott környezet és a napi rutin megszakadása okoz.

Utazás során tájékoztassuk a környezetet (hotel vagy szállás személyzete, családtagok, légitársaságok alkalmazottai) arról, hogy demens beteggel utazunk, és nem biztos, hogy érti, mi történik körülötte.

• Ne hagyjuk a beteget egyedül. Elég egy-két perc, hogy elvesszen.
• Figyeljünk arra, hogy a változások nyugtalanná tehetik a beteget, és fokozhatják az olyan tüneteket, mint a hallucináció, tévképzetek, alvászavar.
• Maradjunk nyugodtak. A demens beteg visszatükrözi a reakcióinkat.

A nyugtalanság megelőzése

• Nyugtassuk meg a beteget. Fogjuk meg a kezét, vagy tegyük a kezünket a vállára. Mondjuk meg neki, hogy minden rendben lesz.
• Találjunk módot a feszültség levezetésére. Sétáljunk a beteggel, foglaljuk le egyszerű feladatokkal.
• Tereljük el a figyelmét, ha valami felzaklatja.
• Ha lehetséges, menjünk a beteggel biztonságosabb, csendesebb helyre. Próbáljuk meg csökkenteni az őt érő ingereket.
• Biztosítsuk, hogy megfelelően szedje a gyógyszereit.
• Ütemezzünk be rendszeres étkezéseket, és próbáljuk meg fenntartani a szokásos alvási periódust.
• Kerüljük a bonyolult, részletes magyarázatokat. Lényegre törő, rövid magyarázatokkal kísért információkat adjunk a betegnek, és közben nyugtassuk meg.
• Készüljünk fel rá, hogy több segítséget kell nyújtanunk a napi tevékenységekhez.
• Figyeljünk a túlterheltségre utaló jelekre.
• Nyugtassuk meg a beteget, hogy jó helyen van.

Hasznos tippek zaklatottság esetén

• Szemből közelítsük meg a beteget, szólítsuk a nevén.
• Tegyünk nyugodt, pozitív, halk hangú kijelentéseket. Nyugtassuk meg a beteget.
• Az érzelmeire és ne a kimondott szavakra reagáljunk. Például mondjuk azt: „Félsz, és haza akarsz menni. Ez teljesen normális. Itt vagyok veled.”
• Ne vitatkozzunk a beteggel és ne próbáljuk kijavítani. Ehelyett igazoljuk vissza a tapasztalatait, nyugtassuk meg, és próbáljuk elvonni a figyelmét. Például „Ijesztő itt a zaj. Keressünk egy csendesebb helyet. Nézzük meg együtt a fényképalbumodat.”

Foglalkozzunk magunkkal is

• Vigyázzunk magunkra, találjunk valakit, aki meghallgat minket, akinek elmondhatjuk érzéseinket, gondolatainkat a helyzettel kapcsolatban és általánosságban is.
• Találjunk alkalmat arra, hogy kifújjuk magunkat, feldolgozzuk az eseményeket.