Távoli kapcsolattartás

A távoli kapcsolattartáshoz rendszeres kommunikációra és mások bevonására van szükség. Íme néhány tanács:


Alakítsunk ki egyfajta rutint

Rendszeresen keressük távol élő hozzátartozónkat. Mindenki számára megnyugtató lehet a rutin kialakítása. Telefonon, levélben, e-mailben érdeklődjünk. A modern technológia távol élő hozzátartozóinkat is közelebb hozhatja. Ne felejtsük el, hogy ez a módszer csak korai stádiumban lévő beteg esetén lehet sikeres.


Keressük fel a kezelőorvost

Találkozzunk szülőnk kezelőorvosával. Egyezzünk meg a kapcsolattartás módjáról. A gördülékeny kommunikáció elengedhetetlen, és jóval könnyebben megvalósítható, ha legalább egyszer személyesen találkozunk az orvossal. 


Vegyük fel a kapcsolatot más gondozókkal

Vegyük fel a kapcsolatot bárkivel, aki segítségként szóba jöhet. Ez lehet szomszéd, barát vagy közelebb lakó hozzátartozó. Feltétlenül tudassuk a segítővel/segítőkkel, hogy nagyra értékeljük támogatásukat. Ne felejtsük el, hogy a közelebb élő és a távolabb élő hozzátartozó más-más szemszögből láthatja a dolgokat. Elképzelhető, hogy először csak mi tapasztaljuk a problémát. A zavartság, a memóriazavar gyakran olyan lassan alakul ki, hogy a beteggel gyakrabban találkozók nem veszik észre, vagy lebecsülik a változást. Másrészt, mi is lebecsülhetjük azokat a nehézségeket, amelyekkel a gondozásra szorulónak, illetve a közelebb élő segítőnek meg kell birkóznia.