Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

A szűrés és a korai diagnózis lehetőségei és jelentősége demenciában

Az életkorral a kognitív funkciók is változnak, módosulnak. Leginkább a reakcióidő, a gondolkodás „rugalmassága” csökken, ugyanakkor a lexikális ismeretek, a tapasztalatok szaporodnak. A rövid távú memória nem romlik (legalábbis lényegesen) az öregedéssel, de az öregedés során egyre nagyobb valószínűséggel alakulnak ki olyan betegségek, amelyekben már károsodnak ezek a funkciók. Emiatt sokszor hallhatjuk, hogy „korához képest” jó valakinek az emlékezete, hiszen minden régi eseményre jól emlékszik. Ez a tévedés a demencia korai felismerésének egyik leggyakoribb oka: a demencia leggyakoribb oka, az Alzheimer-kór esetében nem a hosszú távú, hanem a rövid távú emlékezet károsodik a korai szakaszban. 

Fordított tévedés is gyakori: a fiatal betegek is feledékenységre panaszkodnak, a demenciától félnek, mivel úgy érzik, egyszerű dolgokra nem tudnak visszaemlékezni, ugyanakkor bonyolult, nagy figyelmet, jó epizodikus memóriakészséget igénylő munkájukat hiba nélkül ellátják. Ennek oka nem az események tárolásának hibája, hanem sokszor az előhívás zavara, ami gyakran figyelemzavar, pszichés tényezők következménye.
 

A mindennapi funkciókat zavaró mértékű kognitív tünetek esetén beszélhetünk a demencia tünetcsoportjáról, ez az esetek túlnyomó többségében lassú, hosszú évekig, akár évtizedekig tartó folyamat eredménye. 

A demenciát megelőző szakaszt, ahol a tünetek a mindennapi aktivitást még nem befolyásolják, enyhe kognitív zavarnak (mild cognitive impairment, MCI) nevezték el. MCI-ban érzékeny kognitív tesztekkel már kimutathatók tünetek, de ezeket a beteg még pl. fokozott odafigyeléssel, jegyzetek készítésével kompenzálja. Még korábbi szakaszban (az ún. szubjektív kognitív hanyatlás, subjective cognitive decline, SCD) a betegek kognitív teljesítményük csökkenését panaszolják, amit azonban még az érzékeny kognitív tesztek sem mutatnak ki.

Napjainkban, illetve a közeljövőben egyre több lehetőség vált vagy válik elérhetővé, amelyek segítségével a kognitív funkciók romlása vagy az azok károsodásához vezető folyamatok már korai szakaszban kimutatható. A korai szakaszban való azonosítás számos előnnyel jár. Azonosíthatók és kezelhetők a visszafordítható okok miatt kialakuló kognitív károsodást okozó betegségek. A tünetek korai szakaszában a beteg képes önrendelkezésre, tervezésre, így előre rendelkezhet fontos szociális, családi és egészségügyi kérdésekben is. 

A korai diagnózis a kognitív és a pszichés tünetek korai kezelését is lehetővé teszi. Felmérhetők és tervezhetők a későbbi ápolási igények, a gondozói és szociális támogatás mértéke. 
A kognitív károsodás felismerése a kockázati tényezők intenzív kezelésére is ösztönöz. Az Alzheimer-kór lefolyásának lassítását célzó, közeljövőben megjelenő kezelési módok (lecanemab, donanemab) használatakor a hatásosság a korai, MCI szakaszban kifejezettebb. 

Jövőbeni klinikai gyógyszerkutatásokban való részvételre is adódhat lehetőség. Ugyanakkor említeni kell a negatív következményeket is, így a nem kezelhető betegségek azonosítása, a progresszió előrejelzésének nehézségei, illetve a más, nem kognitív ok miatti (fals) pozitív lelet a szűrőtesztekben jelentős pszichés terhet okozhat a betegnek és a gondozóknak egyaránt.  
Mindezek miatt a válogatás nélküli (populáció szintű) demenciaszűrés helyett a célzott, a fokozott kockázatú csoportok szűrése ajánlott. A legfontosabb kockázati faktor az életkor, amit életmódbeli és vaszkuláris (érrendszeri) kockázati faktorokkal, családi halmozódással lehet kiegészíteni a kognitív károsodás kockázatának, így a szűrés szükségességének becslésére. 
65 év felett ötévente duplázódik a kockázat, amit egy vagy több vaszkuláris rizikófaktor fokozhat tovább. 

A demencia kialakulásához vezető folyamat során megjelenő kognitív deficit kimutatása nagy nehézségeket okoz. Az igen érzékeny kognitív tesztek általában egy tünetcsoportot (leginkább a memóriát) vizsgálják, több időt igényelnek, megterhelőek, a teljes kognitív státusz vizsgálata az ilyen érzékeny tesztekkel több órás, speciális képzettséget igénylő diagnosztikai feladat. 
A nem a kognitív zavarokkal foglalkozó szakemberek számára használható rutin tesztek felé elvárás lehet, hogy egyszerre több kognitív domént (tartományt) is vizsgáljanak, ugyanakkor rövidek és mégis szenzitívek, illetve specifikusak is legyenek. Ilyen ideális teszt azonban nem létezik, valamelyik szempont alapján kompromisszumot szükséges kötni.
A kognitív szűrést neurológus, pszichiáter, illetve háziorvos is végzi.
A leggyakrabban használt tesztek a Mini Mental teszt (Mini Mental State Examination, MMSE), az órarajzolási teszt (ORT), a Montreal Cognitive Assessment (MoCA) és a MiniCog teszt. 

Az egészséges életmódhoz kell egy "életmód-edző", aki egy jó általános orvos kell legyen, ilyen orvos a magánellátásban is elérhető. 

Igen intenzív kutatási terület a kognitív károsodást okozó betegségek - elsősorban azAlzheimer-kór korai szakaszának - kimutatására szolgáló egyszerű labortesztek kifejlesztése, amelyek akár a vérből is elérhetők lehetnek már a közeljövő rutin klinikai gyakorlatában is, alapvető változásokat okozva a kognitív szűréssel kapcsolatos ajánlásokban.