Táplálkozás
Mindnyájunk számára elengedhetetlen az egészséges táplálkozás. A családdal, barátokkal történő közös étkezés rendszert visz a napba, és úgy az étel is jobban ízlik.
Ezzel szemben a demens betegnél az étkezés frusztráció és stressz forrása lehet. Gondviselőként oda kell figyelnünk, hogy a beteg kiegyensúlyozottan táplálkozzon, elég folyadékot fogyasszon, ugyanakkor azonban a táplálkozás kellemes időtöltés legyen a számára.
Az étkezési szokások változnak az élet során. Ha megfigyeljük a beteg étkezési szokásait, könnyebben felismerhetjük a változásokat, pl. ha nem akar enni. Az alábbi információk segíthetnek abban, hogy élvezetes legyen a táplálkozás.
A beteggel kapcsolatban a következő dolgokról bizonyosodjunk meg:
- Vannak-e sebek a szájában? Nem szárad-e a szája? Megfelelő a fogpótlása, nem kopottak vagy hiányosak a fogai?
- Szed-e olyan gyógyszert, ami rontja az étvágyát?
- Kialakult-e olyan betegség, amely rontja az étvágyát (pl. szívbetegség, cukorbetegség, szorulás vagy depresszió)?
- Van-e esetleg valamilyen fertőzése?
- Meg tudja-e különböztetni az ételt a tányértól vagy az asztaltól?
- Tudatosul-e a betegben, hogy az ételt meg kell ennie?
- Tudja-e, hogyan kell használni az evőeszközöket, fűszereket, vagy problémát okoz a használatuk?
- Nem ideges vagy nyugtalan?
- Összezavarodik étkezés közben vagy utána?
- Azért nem akarja megenni az ételt, mert nem érzi jól az ízeket, illatokat?
A körülményekkel kapcsolatban a következő kérdéseket tegyük fel:
- Nem túl zajos a környezet? Nincs túl sok ember vagy zavaró tényező a közelben?
- Nem túlzsúfolt az asztal?
- A megvilágítás megfelelő?
- Nem érzi úgy a beteg, hogy siettetik, vagy hogy a többiek türelmetlenek?
Mit tegyünk, ha a beteg kevesebbet eszik?
A demens beteg étvágytalanság vagy táplálkozási nehézségek miatt fogyhat. Próbáljuk ki az alábbi javaslatokat, ha a beteg fogyni kezd. Kérjük ki orvos, vagy dietetikus véleményét. Akár megtaláljuk a probléma tényleges okát, akár nem, a következő tanácsok segítségével könnyebbé, élvezhetőbbé válik az étkezés.
Környezet
- Minimalizáljuk a zavaró tényezőket.
- Biztosítsunk nyugodt környezetet, ne siettessük a beteget.
- Csökkentsük a zajt, kerüljük a hirtelen mozdulatokat.
- Biztosítsunk megfelelő megvilágítást.
- Biztosítsuk az étel megfelelő hőmérsékletét.
- Akkorra tegyük az étkezést, amikor a beteg nyugodt és éber.
- Étkezzünk együtt.
- Ne felejtsük el, hogy nem biztos, hogy a beteg emlékszik arra, mikor evett utoljára.
Az asztal
- Csak a legszükségesebb evőeszközök, edények legyenek az asztalon. Egyszerre egyfajta ételt tegyünk a beteg elé.
- Kerüljük az éles késeket.
- Jól különüljön el az asztal és a tányér színe, és ne legyenek feltűnő mintájúak, mert az összezavarhatja a beteget.
- Könnyen megfogható evőeszközöket és edényeket válasszunk.
- Győződjünk meg arról, hogy a tányér biztosan áll az asztalon. Tegyünk csúszásgátló alátétet vagy vizes ruhát az edények alá.
Az étel
- Amennyire lehet, vonjuk be a beteget az étel elkészítésébe.
- Készítsünk olyan ételeket, amelyek kézbe fogva evőeszköz nélkül megehetők, de ugyanolyan ízűek és tápanyagtartalmúak, mint a hagyományos ételek.
- Tápanyagdús élelmiszereket válasszunk, amelyek megihatók bögréből vagy pohárból. A betegek általában a betegség egészen késői fázisig képesek megfogni a bögrét, és tudnak abból inni.
- A folyékony tápszerek akár egy egész étkezést is helyettesíthetnek. Konzultáljunk ezekről a kezelőorvossal.
- Ne napi három nagy étkezést ütemezzünk be, hanem több kisebbet.
- Színes ételeket válasszunk, mert az könnyen elválik a tányértól.
- A kedvenc ételeit adjuk a betegnek. A finom, gusztusos ételek szép emlékeket idézhetnek.
- Ha a rágás problémát okoz, pépesítsük az ételeket, vagy vágjuk könnyebben ehető falatokra. Puha ételeket válasszunk, pl. tojást, sajtot, és kerüljük az olyan kemény ételeket, mint a magvak vagy a nyers sárgarépa.
- Ha fennáll a fulladás veszélye, vagy nehezen nyel a beteg, beszéljünk a kezelőorvossal. Tanuljuk meg a Heimlich-műfogást, ha eddig nem ismertük.
- Ellenőrizzük, hogy nem túl meleg vagy túl hidege az étel.
Utasítások adása
- Segítsük a beteget szavakkal vagy mozdulatokkal. Lehet, hogy tud minket utánozni.
- Egyszerű, egylépéses utasításokat adjunk, és bontsuk azokat apró mozzanatokra.
- Megnyugtató hangon beszéljünk.
- Ha szükséges, irányítsuk a beteg mozdulatait.
- Mondjuk meg a betegnek, hogy milyen ételt adunk neki.
- Ne tegyünk megjegyzéseket ha kiszórja, kifolyatja az ételt, mert zavarba jöhet.
- Ne siettessük.
- Még ha ügyetlen is, akkor is bíztassuk arra, hogy egyedül egyen.
- Ha nem akar enni, tartsunk szüneteket, és foglaljuk le más tevékenységekkel. Később esetleg ismét hajlandó lesz enni.
- Ha nyugtalan, vagy nem tud ülve maradni, adjunk tápláló ételeket, amiket kézbe fogva is meg tud enni. Lehet, hogy nem tudjuk rávenni, hogy az egész étkezés alatt ülve maradjon.
- Kerüljük a gyerekeknél használatos eszközöket, pl. az előkét. Próbálkozzunk köténnyel, főleg, ha a beteg egyébként is szokta viselni.
Mit tegyünk a túlevés ellen?
- Előfordulhat, hogy javul a beteg étvágya, ilyenkor elkezd hízni. Ez általában csak átmeneti, de fontos, hogy tudjuk, mi az oka, és hogy idejében lépéseket tegyünk a további súlygyarapodás megelőzése érdekében.
- Előfordulhat, hogy azért eszik, mert unatkozik, ezért lehetőség szerint foglaljuk le.
- Lehet, hogy bizonyos ételeket, nasikat szeret. Tegyünk elérhető helyre egészséges nassolnivalókat, pl. gyümölcsöket.
- Száj hiperaktivitás: A demencia egyes formáiban előfordul, hogy a beteg folyton valamit a szájába vesz, ami szintén túlevéshez vezethet.
Néha nehéz felismerni a problémát, pláne, ha a beteg nem tudja azokat elmondani. Gondviselőjeként észben kell tartanunk, hogy nem szándékosan okoz problémát, a változások a betegségéből adódnak. Talán szívesebben eszik, ha bizonyos rituálékkal kötjük össze az étkezést. Ekkor önállóbbnak fogja érezni magát, és élvezni fogja az evést. Lehetséges, hogy ami egyik nap hatékony módszer, a másik nap már nem az. Ne felejtsük el, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!